2015. január 1., csütörtök

A Mikó-ítélet

A birtokomba került a Székely Mikó Kollégium ügyében hozott jogerős bírósági döntés. De még mielőtt az ítéletről írnék, fontosnak tartok előrebocsátani néhány gondolatot.


A Mikó-ügyben nem tudom magamévá tenni sem a református egyház „háborús” álláspontját, sem azokét, akik szerint egyszerűen bűncselekmény történt. A Mikó-ügy igenis etnikai és magyar közösségi kérdés, történni pedig politikai döntés „történt”.

A magyar közösség szintjén konszenzus alakult ki azt illetően, hogy az egyházak vagyona közösségi vagyon. Ez határozta meg két és fél évtizeden át a visszaszolgáltatáshoz való viszonyulásunkat.

(Személyesen nem értek egyet a mérték és értékhatártól független restitúcióval, ezer hektárok és grófi kastélyok visszaszolgáltatásával, ahogy az állami magyar iskolák ellehetetlenítésével sem.) Markó Attilát, mint a levelében is írja, azért tették oda, hogy a fent említett politikai döntés végrehajtását felügyelje és segítse.

Meggyőződésem, hogy Markó Attila nem trafikált pénzért ingatlanokat. Nincsenek információim, de így hiszem. Ameddig az igazságszolgáltatás nem győz meg az ellenkezőjéről, mindaddig azt is hiszem, hogy az erdélyi magyarságnak kötelessége megvédeni Markó Attilát. Az nem megy, hogy a közösségnek kellettek az ingatlanok, de a balhé egy emberé.


Az ítéletre visszatérve:
1. A bírósági döntés indoklása szerint a Mikó-ügy egy hamis telekkönyvi kivonaton bukott el.
2. A vádlottak érveléséből egyértelműen kihámozható, hogy ők az adott pillanatban (2002-ben) érvényes politikai döntés hatása alatt cselekedtek. Ennek megfelelően elképzelhetetlennek tartották, hogy az egyház kérése vissza is utasítható, és egyszerűen túlléptek később döntőnek bizonyult "apróságokon".
3. Az egyház simán visszakaphatta volna a Mikót a "rendes" visszaszolgáltatási törvény alapján, amikor is nem az épület tulajdonjogát kellett volna igazolnia, hanem csupán azt, hogy az ingatlant tőle kobozták el, ami kétségbevonhatatlan.
4. A vádirat alapján az is valószínűsíthető, hogy az ügyészség önszántából soha elő nem ásta volna a korabeli magyar dokumentumok garmadáját, hogy azok alapján kezdeményezze a Mikó "újraállamosítását". Ezzel pedig teljesen más megvilágításba kerül Kató Béla püspök vallomása, miszerint felelősnek érzi magát amiatt, hogy Papp Géza püspökkel közösen "nem engedett a zsarolásnak, amikor a Mikó-ügy magyar feljelentője azzal fenyegette az egyházat, hogy a Mikó-kollégiumot is elveszíti". Ez a felelősség a későbbi esetleges "újraállamosításokra" is kiterjed.

A vádirat:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése