A mostani ellenzék ugyanúgy akadályozta a választói jogok
gyakorlását, mint a Ponta-kabinet. Egy valamiben következetesek a pártok: az
álláspontjuk váltogatásában.
Ez a bizalmatlansági indítvány enyhén szólva nem sikerült a
legfényesebben. Eredetileg egy téma kapcsán vonták volna kérdőre a kormányt: a külhoni
románok választási jogának a korlátozása miatt, de ezzel elkéstek kb. hét
hónapot. Végül kiegészítették az indítványt az időközi választások akadályozásával,
amit elvileg nem nehéz összekapcsolni a másik témával, valahogy mégse sikerült.
Talán azért, mert ezen a téren a (demokrata-)liberálisoknak is vaj van a fején?
Bizonyára mindenki emlékszik a döbbenetre, amely a 2012.
decemberi választások után hatalmába kerítette Romániát: a törvényhozók száma „magától”
471-től 588-ra emelkedett. Volt olyan politikus (Márton Árpád) és elemző (Alexandru
Radu), aki előre látta, hogy a 2008-ban bevezetett választási törvénynek
lehetnek ilyen perverz hatásai is, de nem sokan hittek nekik.
Közvetlenül a 2012-es választások után Dan Voiculescu
lemondott a szenátori mandátumáról, vélhetően azért, hogy késleltesse
az ellene folyó perben az ítélethozatalt. Victor Ponta akkor kijelentette,
hogy a kormány nem szervez időközi választásokat a Voiculescu lemondásával
megüresedett mandátum betöltésére, mert amúgy is túl népes a törvényhozás. (Nem
volt elég hely az ülésteremben a közös plenárisokhoz!)
Néhány dolgot érdemes kiemelni:
- Ponta lényegében ígéretet tett a parlament megnövekedett létszáma fölött szörnyülködő közvéleménynek, hogy lehetőség szerint csökkenti a törvényhozók létszámát, „ha a törvény megengedi”.
- Elvileg 90 napon belül kell választást kiírni egy törvényhozói hely megüresedését követően, de a törvény semmilyen szankciót nem ír elő a kormány számára, ha kicsúszik a határidőből. Ezt használta ki az előző, demokrata-liberális kormány is, amely röviddel a 2012-es hatalomváltás előtt már 11 kerületben halogatta a választásokat.
- 3. Tudjuk mindannyian, mi történt 2012 elején: a kormány annyira népszerűtlen volt, hogy a miniszterelnök a saját családját sem szavaztathatta volna le izgalmak nélkül. Nem csoda, hogy nem akaródzott megméretkezni az urnáknál.
- 4. Ezzel szemben Ponténak – a frissen megválasztott, háromnegyedes parlamenti többséggel a háta mögött – éppenséggel a megüresedő helyek azonnali betöltése lett volna az érdeke, hiszen az adott körülmények között nem volt kérdés, hogy egy-egy ilyen választást ki nyerne meg. (Ez érvényes 2014 tavaszáig.) Magyarán a miniszterelnök lemondott néhány képviselőről, aki a kormánytöbbséget erősíthette volna.
- 5. Ponta álláspontja nem volt következetes. Annak idején élesen elítélte Emil Bocot a választások halogatásáért, sőt azt ígérte, mihelyt hatalomra kerül, módosítja a törvényt, „mert nem lehet az, hogy egy ilyen mértékű visszaélést ne büntessen a törvény”. A liberálisok következetessége még kirívóbb. Radu F. Alexandru (akkor még) PDL-s szenátor alig egy hónappal Voiculescu lemondása után számon kérte Pontán az időközi választásokat, megfeledkezve a saját kormánya magatartásáról.
- 6. Egyedül Crin Antonescu volt következetes a téma kapcsán. Mai (2015. június 12.) felszólalásában is, két évvel korábbi állásfoglalásában is az éppen esedékes választások kiírásáért szállt síkra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése