2015. november 3., kedd

Királyi sztrájk

Olvasom, hogy magyar állami kitüntetést vett át Király Károly. Az MTI által közölt életrajzában az áll, hogy
1991-ben a Román Parlament 514 tagja közül egyedüliként nem vesz rész az új alkotmány megszavazásán, annak kisebbségellenes passzusa miatt, amiért megfosztották szenátori mandátumától.
A szöveg nem állítja, csupán sejteti, hogy a mandátum megszűnése és a kisebbségellenes alkotmány megszavazása között ok-okozati összefüggés áll fenn. Király Károly önéletrajzi kötetében ez a vonatkozás még egyértelműbb:
1991 szeptemberében, amikor nem voltam hajlandó megszavazni az új román alkotmányt, kizártak a román parlamentből. (297. o.)
Magyarán: Király Károly azt állítja, hogy ha igennel szavaz, akkor tagja maradhat a szenátusnak, de mivel erre nem volt hajlandó, kizárták. Igaz ugyan, hogy két évvel a diktatúra bukása után Románia még nagyon az elején járt a demokratikus átmenetnek, ezt nehezen tudtam volna elképzelni. Különösen, hogy tudomásom szerint az RMDSZ többi képviselője sem szavazta meg az 1991-es alkotmányt. Őket miért nem zárták ki?

A képviselőház honlapja szerint Király Károly mandátuma 1991. december 12-én lemondás útján megszűnt. Ugyanakkor 1991. december 19-én, a Hivatalos Közlöny 257. számában megjelent a szenátus 17. számú határozata, amelyből megtudjuk, hogy
  1. Király Károly mandátuma a jog szerint megszűnt, mivel
  2. 1991. november 21-ig sem személyesen, sem levélben nem adta le szavazatát az alkotmánytervezetre.

Magyarán nem az volt a baj, hogy nem szavazta meg az alkotmányt, hanem az, hogy egyáltalán nem szavazott.

Mai fejjel persze furcsállhatjuk, hogy valakit nem illet meg a tartózkodás joga, de akkor valamiért fontosnak tartották, hogy minden honatya név szerint szavazzon, igennel vagy nemmel. Az alkotmányozó nemzetgyűlés (Adunare Constituantă) 1991. november 3-i határozatának 2. cikkelye szerint:
A képviselők és szenátorok, akik nem vesznek részt a név szerinti szavazáson, illetve nem fejezték ki a szavazatukat levélben az 1. cikkely szerint, a jog szerint elveszítik a képviselői vagy szenátori mandátumukat.

Tehát Király Károly kizárásának volt jogalapja, amit neki ismernie kellett. Szavazhatott volna nemmel is, de sehogyan sem szavazott. Érthető, hogy nem támogatta, annál kevésbé, hogy miért nem ellenezte a kisebbségellenes alkotmányt.


Az erdélyi magyarság jogai és önrendelkezése érdekében folytatott küzdelme elismeréseként az államfő a Magyar Érdemrend Középkeresztje a Csillaggal kitüntetést adományozta Király Károly politikai közírónak, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség alapítójának.

A díjazott laudációjában elhangzott: Király Károly 1930-ban született, hatgyermekes mezőségi családból származik, 18 éves korától a háborút követő ínséges időkben elkötelezte magát a romániai kommunista ifjúsági mozgalom mellett. 1968-72 között az újonnan létre hozott Kovászna megyei párbizottság első titkára, megyei néptanács elnöke. Ebben a minőségében állíttat szobrot többek között Gábor Áronnak, Kőrösi Csoma Sándornak, Benedek Eleknek. 1972-ben lemondott minden magas állami és pártfunkciójáról.

1978-90 között a Marosvásárhelyi Medgyesfalvi Konzervgyár igazgatója, ezen időszak alatt több tiltakozó beadványt írt, az utolsót 1987-ben Ceausescunak címezve. A tiltakozó feliratokkal párhuzamosan megfélemlítő, idegölő meghurcoltatások következtek számára a forradalomig.

1989 december végétől 1990. májusáig a Marosvásárhelyi Megmentési Front elnöke, 1990 májusától a Román Szenátus alelnöke. Még ebben az évben megalakítja a Nemzeti Kisebbségi és Etnikai Szövetségek Ligáját.

1991-ben a Román Parlament 514 tagja közül egyedüliként nem vesz rész az új alkotmány megszavazásán, annak kisebbségellenes passzusa miatt, amiért megfosztották szenátori mandátumától.

 1993-ban alapította a Székely Faluért Alapítványt, mezőgazdasági gépekkel támogatta a székely falvakat, és több mint fél milliárd lejjel segítette az egyházakat, civil, politikai és ifjúsági szervezeteket, nagycsaládokat, időseket.

(Forrás: MTI)