Nyílt kártyákkal

El kell felejteni az autonómiát. (...) Így nem lehet kormányzati sikereket elérni. Ha a partnered legyint a legfontosabb célkitűzésedre, nagy valószínűséggel legyinteni fog a többire is. Azazhogy ez már nem is feltételezés.


Az RMDSZ-kongresszus kapcsán többen (pontosabban néhányan) megpróbálkoztak Kelemen Hunor négyéves mandátumának, egyben a szövetség elmúlt 25 évének az értékelésével, azzal a nem titkolt céllal, hogy valamiféle követendő utat vázoljanak. Ami valóban elképzelhetetlen megfelelő perspektíva nélkül.

Ambrus Attila korrekten jegyzi meg: „Aki korrekten mér, az megállapíthatja, hogy amit Markó Béla és csapata kitűzött – az állami magyar egyetem kivételével – megvalósult. Az autonómia megvalósulásának esélye – aki akkor, 1993-ban józanul mért, tudhatta – akkor is csekély volt.” Hasonlóképpen vélekedik Gál Mária, aki szerint „bár sokan vitatják és lekicsinylik huszonöt éves teljesítményét, (az RMDSZ) megteremtette azokat a jogi kereteket, amelyek a kisebbségi közösség megmaradásához és fejlődéséhez elengedhetetlenül szükségesek”.

Ezzel együtt az RMDSZ kilátásai soha nem voltak ennyire rosszak, a szövetség hajszálnyira van a parlamenti bejutási küszöb elbukásától. Gál Mária szerint: „Az az érzelmi töltet veszett ki a romániai magyar választók nem kis részéből, amely hosszú időn át biztosította a parlamenti létet. Az azonosulás szűnt meg, márpedig enélkül nem lehet fenntartani egy etnikai pártot olyan körülmények között, amikor kisebb-nagyobb problémák ugyan még vannak, de alapvetően nem elnyomott a közösség”.

Szerintem az RMDSZ problémáit nem a sikerei okozzák, még csak az sem, hogy azokat a romániai magyar egy része nem ismeri (el), másik része már nem emlékszik rájuk, vagy hallani sem akar róluk. (Annyira„élvezi őket csak, mint a nagyapák katonatörténeteit szoktuk: semennyire – a hasonlat Markó Béláé.) Az erdélyi magyarok egyre nagyobb része valóban nem hajlandó azonosulni, de mivel is? A kilátástalansággal, véleményem szerint.

Jó pár éve már, hogy az RMDSZ nem tud érdemi előrelépést elérni. A 2004-2008 közötti kormányzás idején elbukott a legfontosabb projekt, a kisebbségi törvény. A 2010-2012-es jobboldali kormányzás idején a Basescu–Boc duó nemcsak nem tartotta be a régióátszervezésre vonatkozó megállapodást, és így nem jöhetett létre a Székelyföld régió, hanem egy érdekes csavarral – a fennállónál is rosszabb közigazgatási térkép meglobogtatásával – elérte, hogy egyenesen örüljünk a kudarcnak. Nem akarom lekicsinyelni a 2011-ben elfogadott oktatási törvény fontosságát, de az RMDSZ-es kommunikáció szempontjából az is a kudarcok közé sorolandó. A törvény kapcsán a magyar sajtóban az uralkodó narratíva az, hogy megszűnik miatta a MOGYE magyar kara. (Külön elemzés témája lehetne, miért alakult így.)

Az elmúlt évek tapasztalata röviden a következőképpen foglalható össze: a román pártok egyre kevesebbet ígérnek az RMDSZ támogatásáért cserébe, és azt sem tartják be. Oda jutottunk, hogy kvázi mindegy, kormányon van az RMDSZ, vagy ellenzékben. Ilyen körülmények között pedig egyre nehezebb meggyőzni az embereket, tétje van annak, hogy elmennek vagy sem szavazni. Még egyszer: a rossz kilátások vagy a kilátások hiánya az, amivel nem tudnak azonosulni.

Nyilván oka van, hogy idáig jutottunk, az egyik rajtunk kívülálló. Kelemen Hunor a Népszabadságnak adott minapi interjúban beszélt arról a jelenségről, amely az utóbbi években az egész régióban megfigyelhető volt, és a demokratikus hagyományokkal nem igazán rendelkező Romániára különösen jellemző: „a demokratikus értékek hanyatlása, a keménykezű politizálás iránti hajlam és az ellenségkép-keresés fokozódása. A románok számára pedig kézenfekvő, hogy a magyar az ellenség”.

Az ellenségnek pedig lehet ígéreteket tenni, és be nem tartani azokat, sőt az számít dicsőségnek.

Sok múlhat ugyanakkor azon, hogyan köttetnek a koalíciók, milyen keretek között születnek az ígéretek. Mára egyértelműen kiderült, hogy a zárt ajtók mögött kötött alkuk nem vezetnek eredményre. Ha egy román politikus valamit nem mer vállalni a választói előtt az ígéret pillanatában, nem vállalja majd akkor sem, amikor a megvalósításra kerülne a sor. Hiszen ugyanúgy a választói előtt kellene vállalnia, ráadásul az a mentsége sincs, hogy szüksége van a magyarok szavazataira a kormányalakításhoz.

Az RMDSZ-nek mindig készen kell állnia egy világos, mindenki számára ismert kormányzási programmal. Tudja ország-világ, mire szövetkezik, aki az RMDSZ-szel szövetkezik! A koalíciós tárgyalások is gyorsabban mennének, utólag kifogásokat is nehezebben lehetne találni.

És még egy fontos kérdés: el kell felejteni az autonómiát. Eddig az RMDSZ úgy lépett koalícióra a román pártokkal, hogy legfőbb célkitűzése konkrétan nem kerülhetett terítékre. Ha szóba kerül – és a román sajtó gondoskodik róla, hogy szóba kerüljön –, a román partnerek legyintenek, sőt rosszabb esetben nyíltan kijelentik, hogy ez csak amolyan mantrája az RMDSZ-nek, nem kell komolyan venni.

Így nem lehet kormányzati sikereket elérni. Ha a partnered legyint a legfontosabb célkitűzésedre, nagy valószínűséggel legyinteni fog a többire is. Azazhogy ez már nem is feltételezés, hanem bizonyosság.

Kommunikáció
A szövetségnek változtatnia kell azon is, ahogyan a közvéleményhez viszonyul. Az elmúlt években az RMDSZ sokat veszített azon, ahogyan kényes kérdésekben szavazott, illetve ahogyan e kérdések kapcsán (nem) kommunikálta nem egyszer népszerűtlen álláspontját. Gondolok elsősorban az ügyészséghez és a feddhetetlenségi ügynökséghez (ANI) kapcsolódó témákra. Holott legyen bármennyire népszerűtlen egy álláspont, sokkal jobb kiállni vele, mint abban bízni, hogy nem derül ki, hogyan szavaznak a szövetség képviselői. Mindig kiderül. De ha valaki előre elmondja az álláspontját, legalább nem tűnik úgy, hogy rejtegetnivalója van, és nem kényszerül eleve defenzívába.

Az RMDSZ-nek valahogy sikerül kevés kommunikációval (a közleményeket nem sorolom ide) nagyon kaotikusan kommunikálni. A rendszeres sajtótájékoztatónak nemcsak azért van értelme, hogy a politikusok találkozzanak az újságírókkal, hanem azért is, mert ilyenkor a tájékoztató résztvevői összeszedik a gondolataikat bizonyos témák kapcsán.

Nincsenek témafelelősök. Amikor az autonómiatervezet kapcsán interjút akartam készíteni a témafelelőssel, Kelemen Hunorhoz irányítottak. Más ügyekben szintén. Nem felelhet minden témáért a szövetségi elnök!

Külpolitika
Már beszéltem, írtam arról, hogy a román hatóságok a jog eszközeivel próbálják a magyarság korábban kiharcolt jogait csorbítani. Ha ez igaz, akkor ez emberi jogi kérdés, és akként kell kezelni. A magyar irányítású önkormányzatok ellen indított zászlóperek, miközben másutt vígan lengenek a település- és megyezászlók, az illegális reklám címén kiszabott bírságok annyira abszurdak, hogy azt minimális erőfeszítéssel lehet külföldön tematizálni. Mellesleg ehhez inkább szerezhető külföldi támogatása, mint az autonómiához hasonló délibábprojektekhez.