Püspök úr, ne háborúzzon!

Fontos fejezetéhez ért az úgynevezett Mikó-ügy: az ingatlan visszaszolgáltatásáért felelős bizottság tagjai (Markó Attila valamint Marosán Tamás) felfüggesztett börtönbüntetést kaptak, a bíróság az ingatlan önkormányzati tulajdonba helyezése mellett döntött. A romániai magyar érdekvédelem több tagja, az erdélyi magyar református egyház több képviselője a „magyar érdekek” sérüléséről, az egyházat ért kárról beszél. Az Erdélyi Református Egyházkerület a bírósági döntés után rendkívüli közgyűlést hívott össze, ezen Kató Béla püspök felajánlotta lemondását, majd – miután a résztvevők megerősítették tisztségében – bejelentette, hogy háborút indít a sepsiszentgyörgyi Mikó-kollégiumért, jelezte, hogy tudnia kell, milyen “hadsereg” áll mögötte.
Arra is kitért, hogy a román állam a református egyházat “tolvajként” kezeli:

Azt az egyházat, amely közel ötszáz esztendeig hitte, vallotta és gyakorolta a tíz parancsolat betartását, most csalásért, hamisításért, mások vagyonának az ellopásáért ítélték el. Az ilyen egyházat szerintem azonnal be kell záratni, vezetőit börtönbüntetésre kell ítélni, mert félrevezettek egy egész országot, egy egész világot” – nyilatkozta Kató Béla.

Nagyon veszélyes szavak ezek. Az igazság az, hogy a Mikó-per nem magyar ügy, nem az erdélyi magyar egyházat marasztalták el tolvajlásban és egy egész ország és egy egész világ félrevezetésében. A Mikó-per a romániai állami jóvátétel, az egykori államosított javak visszaszolgáltatásának akut esete, amely rávilágít az egész visszaszolgáltatási folyamat gyengeségeire, ellentmondásosságára.

A református egyház ennek a – kellőképpen nem átgondolt, megfelelően nem szabályozott - kártalanítási procedúrának eddig inkább a nyertese, mint vesztese volt, éveken át. Ellentétben a sokat szenvedett görög katolikus egyházzal, amely ehhez – az eljárást, az alkalmazott jogelveket illetően – hasonló ügyeken nagyon sokszor rajtavesztett. Azért vesztett rajta, mert az állam legerősebb, kiemelten támogatott egyházával, az ortodox egyházzal áll érdekkonfliktusban. A görög-katolikus egyház kártalanítási kérelmeinek harmadát sem bírálták el eddig – erre a visszásságra idén nyáron az amerikai külügyminisztérium is figyelmeztette a román kormányt.

Mindehhez képest a református egyház azért lehetett nyerő helyzetben, mert: az egyházi és kisebbségi érdekképviselet ciklusokon át kormányzati és önkormányzati szinten is erős volt Romániában. Most, a Mikó-per után sem kilátástalan a helyzet, a vitatott tulajdonú ingatlant nem a román állam veszi vissza, hanem az RMDSZ vezette önkormányzat. (Visszaveszi, ha megérti a felelősségét, és betartja a törvényt.) Nem kell attól tartani, hogy a református egyház kiszolgáltatott helyzetbe kerül, egyházi kezdeményezéseit, intézményeit kell korlátoznia, leépítenie. Van mód a további jogi, nemzetközi szintű érdekképviseletre – ennek módját Veress Emőd jogi szakértő a hétvégi közgyűlésen ismertette.

Lenne mód arra, hogy az önkormányzat biztosítsa a közösségi és egyházi érdekképviseletet. Igaz, az önkormányzat most nem a saját feladataival, nem az intézmény által biztosítható megoldásokkal-garanciákkal van elfoglalva, hanem a bírósági döntés bírálatával. Olybá tűnik: az Antal Árpád vezette város inkább szabadulni akar a református egyház és a helyi közösség iránti felelősségtől, hárít és nem megold.

Kató Béla (Forrás: reformatus.ro)

Aggodalomra több ok is van: az egyházi kártalanítás folyamatában most a leggyengébb a magyar közösségi érdekérvényesítés. Az RMDSZ azon a héten lépett ki a kormányból, amikor a Mikó-per lezárult. Az a fajta érdekképviselet, ami eddig a kártalanítást sikerre vitte, immár nem adott. Az sincs, aki felvetné a törvényhozás szintjén, hogy az egész kártalanítási folyamat revízióra szorul. Hogy nem csupán a református egyház, hanem az összes hazai egyház kártalanítása megkérdőjelezhető – ide értve a választási kampányban is jelentősen gyarapodó ortodox vagyont is. A Mikó-ügy és az eztán kialakuló hasonló ügyek sorsa azon múlik a jövőben, hogy lesz-e, aki a törvényhozásban, a kormányban ezt megfelelő eréllyel képviselje. Most úgy tűnik: nem lesz.

Mit tehetne az Erdélyi Református Egyházkerület? Kifejezhetné például szolidaritását a többi, hasonló helyzetbe került egyházzal, és kérhetné az együttműködését mindazoknak, akik érintettek: a római katolikusoknak, unitáriusoknak, görög katolikusoknak és igen, az ortodoxoknak is. Bíztató lenne Kató Bélát tárgyalóasztal mellett látni Daniel pátriárkával.

Kifejezhetné szolidaritását az Erdélyi Református Egyházkerület az állami közoktatással, hiszen a visszaszolgáltatási folyamat gyakorta (ahogy az például Szatmárnémetiben zajlott) ennek a rovására történt. Épp a református egyház által birtokolt épületből kellett kiköltöznie (nehezített körülmények között) a Kölcsey Ferenc Gimnáziumnak. Ha akkor nincs a katolikus egyház segítsége (és ingatlan-felajánlása), az RMDSZ-es városvezetés: kezelhetetlen válságba kerül a magyar nyelvű közoktatás. A magyar–magyar egyházi és világi versengés miatt. Tanulságos, sokszor felidézendő történet.

Együtt érezhetne azokkal a nem “történelminek” nevezett, kiszolgáltatott kisegyházakkal, amelyeknek a társadalmi szerepvállalása mégis nagyon fontos.

A romániai egyházak működése akkor válik biztonságossá, ha az egyházi és szekuláris intézmények közötti viszonyok rendezettek, ha teljes körű társadalmi konszenzus van. Ha a kaotikus, politikai megegyezésektől függő, átláthatatlan egyház-finanszírozás transzparenssé válik. (Az idei államelnöki kampányban az ortodox egyház egyetlen hónap alatt az éves állami támogatás kétharmadát kapta meg, néhány héttel a választás előtt. Külön keretből, különalkuval – íme a tétek és az arányok). Az Erdélyi Református Egyházkerület nagyon sokat tehetne azért, hogy ez az áldatlan állapot változzon.

Mit nem tehet az Erdélyi Református Egyház? Nem kereshet a jogállam keretein túllépő megoldást. Nem hirdethet háborút, még szimbolikusan sem, még a templomi retorika szintjén sem. Nem csak azért, mert Románia a sokak által vitatott per ellenére is jogállam. Hanem azért is, mert Kató Béla püspök úr és egyháza: keresztyén, és mint ilyen, a béke, a megbékélés küldötte. Szimbolikusan, és konkrétan is. Továbbá azért, mert 2014-et írunk, és a magyar nemzet 1914-ben, száz éve megtanulta, mi a háború igazi jelentése.

Szeretném szolidaritásomat kifejezni az Erdélyi Református Egyházzal, amelynek tagjai most úgy érzik: mély, igazságtalan jogsérelem érte őket. Bízom benne, hogy a sepsiszentgyörgyi önkormányzat és Antal Árpád polgármester úr a hárítás helyett a továbbiakban a valódi érdekképviseletet fogja gyakorolni. Szolidaritásomat fejezem ki továbbá Markó Attilával, Marosán Tamással és Silviu Climmel, akik a Mikó-per folyamán rendkívüli terhelésnek voltak kitéve.

A leginkább pedig abban bízom, hogy mindazok, akik az RMDSZ kormányzati szerepvállalásáról való lemondás mellett érveltek, felmérik, milyen tétje van a döntésüknek. Belátják, hogy szükség van olyan képviseletre, amely fel tudja vetni az államosított javak visszaszolgáltatására vonatkozó lényeges kérdéseket a törvényhozás és a kormányzat szintjén is. Akik értik, milyen védelem és jogbiztonság illeti meg a szekuláris államot és a hazai egyházakat egyaránt.