De vegyük sorra.
Mindjárt beszéde elején Johannis a következőképpen köszönte meg a rá szavazók bizalmát:
Hálával és tisztelettel tölt el a bizalom, amelyet Románia állampolgárai mutattak azáltal, hogy elnöküknek választottak. És biztasíthatom őket, hogy valamennyi román elnöke leszek.
(Sunt recunoscător și onorat de încrederea pe care cetățenii României mi-au acordat-o, aceea de a fi Președintele lor. Și îi asigur că voi fi Președintele tuturor românilor.)
Beszéde végén a "románokról" mint állampolgári közösségről szólt, így akár úgy érezhettük, hogy rólunk, magyarokról is beszél.
Egyetlen nemzet vagyunk, közös értékekkel és célokkal. Állampolgári nemzet, amely tudja, amit akar Európában, a világban, és főleg tudja, mit vár önmagától. Megtiszteltetés számomra, hogy ennek a nemzetnek az elnöke lehetek. Azt akarom, hogy valamennyi román állampolgár valóban megtisztelve érezze magát attól, és büszke legyen arra, hogy ehhez a nemzethez tartozik.
(Suntem o singură națiune cu valori și mai ales obiective. O națiune de cetățeni, care știe ce vrea în Europa, în lume, și mai ales care știe ce vrea pentru sine. Este o onoare pentru mine să fiu Președintele acestei națiuni. Vreau ca pentru fiecare român să fie în mod autentic o onoare și o mândrie că face parte din această națiune.)
Minőségi előrelépés ez ahhoz képest, hogy Traian Basescu tíz éven át mindig "románokról" beszélt, anélkül, hogy pontosította volna, hogy a román etnikumú emberekre gondol, vagy a román állampolgárokra? (Mi több, egyes megnyilvánulásai egyértelműen arra utaltak, hogy románok alatt kizárólag a románul beszélő polgárokat értette...)
Nos, igaz ugyan, hogy Klaus Johannis nem szólt külön a nemzeti közösségekről, de az "állampolgárok nemzete" fogalom használata adott esetben akár több is lehetne, mint a kisebbségek egyszerű megemlítése. Másfelől viszont Johannis "gesztusát" meg nem történtté teszi az elnöki beszéd - véletlen vagy szándékos - inkoherenciája. Kicsit előbb ugyanis - mintha csak a diktatúra idején íródott történelemkönyvekből idézett volna - a románokat úgy írta le, mint az azonos "hagyományokkal, nyelvvel és történelemmel rendelkező, illetve egyazon térben élők közösségét". Ez a félmondat már olyan nemzetfelfogást tükröz, amely már köszönő viszonyban sincs a modern állampolgári nemzettel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése