Volt már ilyen

Készül Románia 2015. évi költségvetése. Ezekben a napokban nemcsak arról születik döntés, hogy miből fizeti a kormány Victor Ponta felelőtlen választási ígéreteit, hanem – elkerülhetetlenül – az említett okból a korábbinál is szűkösebb források elosztásáról is. A készülő büdzsére nincs rálátásom, de nagy tételbe mernék fogadni, hogy Hargita és Kovászna megye valahol nagyon hátul lesz a beruházási prioritáslistán. Annál az egyszerű oknál fogva, hogy az RMDSZ már nem szólhat bele a költségvetés alakításába, hiszen éppen kilép a kormányból. Éppen rosszkor!


A döntés politikai motivációiról korábban már írtam, két apró kiegészítésem lenne csupán:

1. Messze vannak a 2016-os választások. Ha valaki arra számít, hogy az ellenzékbe vonulás által kiváltott „össztársadalmi lelkesedés” kitart addig, rosszul számol.
2. A döntés egyáltalán nem váltott ki lelkesedést. Aki úgy tartja, hogy az RMDSZ-nek kormányon kell maradnia, abban természetes módon nem, aki pedig az RMDSZ-t ellenzékben akarja látni, az nem örül semminek, ami a szervezetnek jó lehet. (Néhány reakció itt olvasható, de már maga a cím – Nem elég az RMDSZ kilépése az erdélyi lapok szerint – is sokatmondó.) 

Van-e visszaút?

A Szövetségi Képviselők Tanácsa elvileg el is utasíthatja a SZÁT ajánlását – nem nagyon valószínű, de nem is kizárt. Egy nemleges döntés – a maradás mellett – kétfajta problémát vetne fel:

1. A kormányon maradás sokak számára csalódás lenne. Nagy tételben mernék fogadni, hogy elsöprő többségük az RMDSZ ellendrukkere. Továbbra is fenntartom, hogy Johannis támogatásával a mezei szavazó nem azt üzente, hogy ott kell hagyni a kormányzást. Felmérés persze nem készült, vagy ha igen, nem került nyilvánosságra, holott semmi ok nem lenne eltitkolni, ha az RMDSZ kilépési szándékát legitimálná.
2. Hogyan kommunikálható egy ilyen döntés?

Az SZKT a SZÁT-nál nagyobb legitimitással bír, tagjai több választó véleményét képviselik közvetlenebbül, ebből kifolyólag elvileg jobban kell tudniuk, mi a helyes. Nem véletlenül az SZKT hatásköre dönteni a kormányzati részvételről.

Hibrid döntés

Ez volna most a legésszerűbb: feltételekkel támogatni Victor Ponta kormányát. A Szociáldemokrata Párt (PSD) kormányozni akar, és egyelőre úgy néz ki, hogy tud is. Ha nagyon elvszerűek akarunk lenni, az ellenzék nem is akarhatja megbuktatni.

De ha Ponta marad is a miniszterelnök, minden „kézre” szüksége lesz. A román pártok képviselőit általában csak akkor lehet hiánytalanul elcitálni a parlamentbe, ha a kormány bukása a tét. Viszont két bizalmi szavazás között kormányozni kell, ehhez pedig a törvényhozásban fontos jogszabályokat elfogadni.

Ez olyan helyzet, amit az RMDSZ nem hagyhat ki. Ne felejtsük el, hogy a kisebbségi jogok szempontjából a 2000-2004 közötti időszak volt a „legtermékenyebb”, amikor az RMDSZ időszakosan megújított együttműködési megállapodások alapján a parlamentből támogatta a kabinetet.

Tudom, egyesek azt fogják mondani, hogy az RMDSZ nem vonult igazán ellenzékbe, meg hogy legitimálja Románia kisebbségpolitikáját, de a szövetség politikusai éppenséggel azzal bizonyítják a leghitelesebben, hogy valóban a magyarok érdekeit képviselik, ha úgy próbálnak eredményeket elérni, hogy ezzel nem jár bársonyszék. Ha az önzetlenséget se lehet jól kommunikálni, akkor semmit!