Johannis: menekülés a felelősség elől

Lemondott a Nemzeti Liberális Pártban (PNL) betöltött tagságáról Varujan Vosganian, miután Alina Gorghiu pártelnök kizárással fenyegette meg. Vosganian „bűne” az, hogy a szenátus csütörtök ülésén ártatlanságát hangoztatta, mi több meg is győzte kollégáit, így a szenátorok leszavazták az ügyészség kérelmét, és a volt miniszter ellen nem indulhat bűnvádi eljárás.

Politikai döntés

Az ügyészség (DIICOT) azzal vádolja Vosganiant és utódját, Adriean Videanut, hogy gazdasági miniszterként 2006-2010 között indokolatlanul magas kedvezménnyel juttattak földgázt az Interagro műtrágyagyárának, egészen pontosan előkészítették és a kormány elé terjesztették az erről szóló hat rendeletet és három memorandumot. A kedvezmény értéke (92 millió USD) és a járulékos adók (19 millió USD), illetve a Romgaz állami földgáztársaság kieső profitja (15 millió USD) jelentené az államnak okozott kárt.

A valóságban a helyzet az, hogy a kormány – a gazdasági minisztérium javaslatára – hozott egy politikai döntést: támogat egy nagyvállalatot, hogy ne szűnjenek meg munkahelyek stb. Egyébként az ügyészség sem állítja, hogy a miniszterek anyagi vagy egyéb juttatás fejében részesítették volna kedvezményben az említett céget.

A meggyőző Vosganian

Vosganiant meggyőző erővel vádolni már csak azért sem teljesen légből kapott, mert elismert író. A plénumban pedig valóban fontos, mit mond a „delikvens”, hiszen a törvényhozók közül csak a jogi bizottság tagjai férnek hozzá az ügyészség által kötelező módon átküldött nyomozati anyaghoz.

A jogi bizottság a dosszié elemzése és az érintett meghallgatása után összeállít egy jelentést, amelyben javasolja a plénumnak, hogy szavazza/ne szavazza meg a büntetőeljárás megindítását vagy a képviselő/szenátor letartóztatását.

Varujan Vosganian esetében a jogi bizottság készített ugyan jelentést, amely azonban nem felel a célnak annyiban, hogy nem ad eligazítást a többi szenátornak. A dokumentum a szavazás eredményén kívül kizárólag Vosganian álláspontját tartalmazza. Semmi nyoma annak, hogy a szenátorok átnézték volna a nyomozati dossziét, pedig elvileg azért kapják meg.

Nem is olyan rég a képviselők még komolyan vették magukat. Tavaly augusztusban például a Valerian Vreme-ügy kapcsán megállapították „a bizottság rendelkezésére bocsátott ügyészségi átirat és iratok alapján”, hogy a volt távközlési miniszter nagy valószínűséggel bűncselekményt követett el, és le merték írni feketével fehéren, hogy javasolják a plénumnak a mentelmi jog megvonását.

Sérül a hatalmi ágak szétválasztásának elve

A kormánytagok felelősségre vonásának kérdése nem először képezi vita tárgyát. Pedig az alkotmány szövege egyértelmű: „Csakis a Képviselőház, a Szenátus és Románia Elnöke jogosult arra, hogy a kormánytagok ellen bűnvádi eljárást kérjen a tisztségük gyakorlása során elkövetett cselekményeikért” (109. szakasz).

Az alkotmánybíróság 2007-ben kimondta, hogy mivel az említett jog gyakorlását az alkotmány nem köti semmilyen feltételhez, a törvényhozás és elnök szabadon dönthet e jog gyakorlásáról, közvetlenül alkalmazva az alkotmányt. Ráadásul

„valahányszor egyes kormánytagok ellen bűnvádi eljárást kér, vagy megtagadja az eljáráshoz való hozzájárulását, a Képviselőház, a Szenátus vagy Románia elnöke vállalja a politikai felelősséget döntése megalapozottságáért”

 - állapította meg az alkotmánybíróság.

Dönteni jó, de nem dönteni egyszerűbb

Vosganian ügyében nem először szavaztak a szenátorok. 2013-ben egyszer már állást foglaltak, és akkor a voksok 85 százaléka az ügyészségi vizsgálat ellen szólt. Minden honatya bűnöző lenne, aki védi a hasonszőrűt? Nem túl egyszerű magyarázat ez? Ráadásul könnyen cáfolható, hiszen a legtöbb esetben már a Johannis-érát megelőzően is az igazságszolgáltatás kezére adták a törvényhozókat. Viszont Klaus Johannis államfő egyik meghirdetett célja elérni, hogy a parlament kivétel nélkül minden dossziét „elengedjen”, minél gyorsabban. Ezt úgy igyekeznek beállítani, mint valami fegyvertényt, holott nem más, mint menekülés a felelősségtől. (Ha a parlament minden egyes ügyben a vizsgálat megindítása mellett dönt, tulajdonképpen nem dönt, így felelősség sincs. Hagyján, hogy a hatalmi ágak különválasztásának elve csakis a kölcsönös ellenőrzéssel együtt ér valamit.)

Alina Gorghiu felindultságában odáig ment, hogy – az alkotmányt több helyen sértő – retorziót helyezett kilátásba azon szenátorok számára, akik a jövőben nemmel szavaznak, vagy ragaszkodnak a titkos szavazás – titkosságához.

A szavazás eredménye nem kedvez Varujan Vosganiannak, akinek így nem nyílik lehetősége, hogy megvédje magát az ellen felhozott vádak ellen, és automatikusan bűnözővé válik a közvélemény szemében, még mielőtt elítélték volna”

 – érvelt Alina Gorghiu.

Az okfejtés csak részben helyes, annyiban ugyanis nem állja meg a helyét, hogy Vosganian semmiképpen nem tudná megvédeni magát a közvélemény előtt, a politikai karrierjének mindenképpen vége.

A politikusok életét egyértelműen megkönnyíti, ha nem kell dossziékat elemezgetni, mérlegelni – tulajdonképpen: végezni a dolgukat –, hanem az ügyészség kéréseire automatikusan igent mondanak. De ugyanez érvényes az újságírókra is. Így vált Vosganian máris bűnözővé a közvélemény szemében. És így egyszerűsödik a demokráciánk. Csak félő, hogy a macerás „sallangoktól” lassanként megszabadulva fokozatosan megszűnik.


P. S. A tolvajokat én sem szeretem. Azzal is tisztában vagyok, hogy az elmúlt években Romániában "törvényesen loptak" az úgynevezett dedikált jogszabályok segítségével. Azaz nem a törvények megsértésével loptak, hanem ha valami megtetszett, új törvényt alkottak, hogy megszerezhessék. (Magyarország szépen felzárkózott egyébként, gondoljunk csak a föld- és a trafikmutyira.) Azt gondolom azonban, hogy az igazságszolgáltatásnak ragaszkodnia kell a törvényességhez, még akkor is, ha a jogszabályok mögött sokszor felsejlik a törvényhozó bűnös szándéka.