Szivárogtatás Tăriceanu dilettantizmusáról

Sokan tartják úgy, hogy Călin Popescu Tăriceanu volt a rendszerváltás utáni Románia (egyik) legjobb miniszterelnöke. Mi sem által távolabb a valóságtól. A sajtóba kiszivárgott iratból egyértelműen kiderül, hogy Tăriceanunak – miközben sikeres cégvezető (volt) – halvány lila gőze nincs a makrogazdasághoz.

Korábban is úgy gondoltam, Tăriceanu kormányfőként meglovagolt egy konjunktúrát, ráadásul nem a legjobban. Mindannyiunk szerencséjére a gazdasági környezet annyira kedvező volt, hogy minden igyekezete ellenére nem tudta nagyon elszúrni. Ezt a sejtésemet megerősíti a Vosganian-dossziéból kiszivárgott irat, a 2008. február 27-i kormányülés jegyzőkönyve.

Érdemes szó szerint idézni a jegyzőkönyv több részletét, hogy a katasztrófa méreteivel tisztába kerüljünk. Mindjárt az elején Varujan Vosganian gazdasági miniszter amellett érvel, hogy növelni kell a műtrágyaiparnak nyújtott energiaár-támogatást. Erre a miniszterelnök bevágja az első bombát:

Nem lenne jobb, ha Oroszországból vagy Kínából importálnánk műtrágyát, olyanoktól, akiknek van gázuk?!

Aki egy kicsit is konyít a gazdasághoz, ilyent nem mond. A miniszter nem akarja lehülyézni, és enyhe iróniával jelzi, hogy nem, nem lenne jobb:

Miniszterelnök úr, jobb lenne, de látja, van az iparágban 9000 munkás, és amellett a termelés 70%-a exportra megy...

Vagyis ha importálunk, munkahelyek szűnnek meg, romlik a külkereskedelmi mérleg (amivel akkoriban, a fogyasztás „dübörgése” miatt, amúgy is rosszul álltunk). Tăriceanu nem érti:

Még rosszabb! Ha a termelés exportra megy, egyenesen azt jelenti, hogy hülyék vagyunk. (...) Ne próbálj átverni… Megértettem: gyakorlatilag azért szubvencionáljuk a gáz árát, hogy ők termeljenek, és aztán az árut exportálják. Tehát a szubvencióval nem érek el mást, csak exportálom a szubvenciót.

Tovább is van, de ennyi elég is. Amit Tariceanu hülyeségnek és átverésnek néz, azt normális körülmények között a versenyképesség növelésének hívják. Vosganian egy adott pillanatban említi is, hogy csökkent a műtrágya ára a nemzetközi piacon. Tariceanu ebből megint csak nem azt érti, hogy növelni kellene a földgáz árának szubvencióját és ezzel a román termék versenyképességét  – nota bene: a műtrágya előállítási költségének 70%-át teszi ki a gáz –, hanem újfent megerősítve látja kezdeti feltételezését, miszerint itt a jó alkalom importálni. Érdemes lett volna megkérdezni tőle: mi történik, ha a nemzetközi árak felmennek, és közben itthon bezárnak a gyárak?

Van még egy részlet, amelyet érdemes szó szerint idézni.

VV: Ne felejtse el, hogy 2,4 milliárd köbméter földgázt fogyasztanak (a műtrágyagyárak). Ha tehát holnap leállnak, lesz egy nagy problémánk a belföldi gázpiacon, és talán majd...

CPT: Talán majd csökkennek a (gáz)árak.

Ehhez csak annyit fűznék hozzá, hogy a gáz árát – szabályozott piac lévén – nem a kereslet és a kínálat alakítja, azaz nem lesz olcsóbb attól, hogy kevesebb fogy belőle. Hogy ezzel a miniszterelnök – a jelek szerint – nem volt tisztában, az önmagában súlyos, de azt se felejtsük el, hogy 2008-ban vagyunk, a Tăriceanu-kormányzás utolsó esztendejében.

Mindezek után már csak az érdekelne, hogy miért fogadta el a kormányfő mégis a műtrágyaiparnak adott szubvenció növelését?