Politikusaink egyre gyakrabban emlegetik, hogy elfogyott, vagy legalábbis fogyóban van a hitelességük (nem összetévesztendő a legitimitással, amit a választásokon rájuk leadott voksok – legalábbis formálisan – biztosítanak), és hogy vissza kell építeni vagy megerősíteni stb. a hitelességet. Azt látom viszont, hogy halvány segédfogalmuk sincs arról („szakértőiknek” úgyszintén nincs gőzük, mert azt azért nem feltételezem, hogy készakarva félrevezetik a vezéreket tanácsaikkal!), hogyan lehet, illetve az adott helyzetben hogyan kellene hitelességet szerezni. Sem ingyen tanácsot nem szándékom osztogatni, sem fogadatlan prókátor nem vagyok (bizton tudom azt is, hogy semmiféle politikusi fül nem hajlik gondolataim meghallására sem, nemhogy javaslataim megfogadására), de az értő olvasók számára felvetek két olyan aktuális politikai/közéleti problémát, melyek félrekezelése, illetve téves megítélése és a rájuk épülő politikai kommunikáció nem építi, hanem rombolja az amúgy is vékonyka bizalmat és/vagy hitelességet, amivel a rommagyar politikai osztály még rendelkezik.
Kezdem egy 1) az (i)gazságszolgáltatással kapcsolatos kérdéskörrel és az ahhoz kapcsolódó politikai kampánnyal, melynek szlogenje, hogy védjünk meg (etnikai alapon) minden megvádolt és/vagy elítélt rommagyar politikust, hiszen őket magyarságuk okán üldözi a csúnya és részrehajló „román” (i)gazságszolgáltatás. Csak mellesleg vetem fel, hogy a politikai kontextus eleve sikertelenné teszi a fellépést a korrupcióval megvádolt/elítélt (volt) politikusok mellett, a közvélemény/közhangulat ma, a korrupcióellenes fellépésnek kedvez. Nem is érdekli a nagyérdeműt, hogy valójában milyen jogi procedúra vagy annak hiánya, miféle koholt vagy megalapozott vádak alapján hurcolnak meg, hiteltelenítenek stb., illetve vádolnak meg és ítélnek el hatalmasokat, csak („a vér folyjon”) cirkusz legyen körülötte, és a gyűlölt, arrogáns, felkapaszkodott, úrhatnám stb. politikusfejek hulljanak. Azt lehetne mondani, hogy a közemberek (közvélemény-kutatás igazolja a dolgot) „hinni akarnak” az (i)gazságszolgáltatásban és eljárásaiban. Aztán az emberek, a rommagyar szavazók is, Johannishoz kapcsolják a „tisztogatást”, hiszen ő programatikusan is meghirdette a korrupcióellenes harcot, és elnöki mandátuma kezdetével egybeesik a nagyarányú ”tisztogatás”, szembe menni ezzel a hullámmal politikai öngyilkosságnak tűnik, és nem hitelszerzésnek. Mondom, nem is ide tenném a hangsúlyt, hanem oda, hogy a rommagyar politikai mainstream föltétlen és reflexszerű etnocentrizmusa (az elfogultság, mellyel saját etnikumunkat felsőbbrendűnek, eleve fontosabbnak, netán értékesebbnek tartjuk másoknál; és ezt ráadásul nemcsak csoport szinten, hanem a saját csoporthoz tartozó egyénekre is alkalmazzuk, rájuk vetítjük; általában negatív előítéletességben nyilvánul meg stb.; az etnocentrikus előítéletesség aztán kiterjed más jellegű csoportközi viszonyokra, illetve attitűdökre is, az osztályalapú negatív előítéletesség éppen ilyen mechanizmus alapján működik stb.) kontraproduktív, a politikai hitelesség visszaszerzése szempontjából. Másik oldalról közelítve, akkor lenne hiteles a Markó Attila és Nagy Zsolt melletti fellépés, ha nem az etnocentrizmus és a vele járó sztereotípiák társaságában jelentkezne, hanem egyszerre lenne fellépés, minden vélelmezetten ártatlanul elítélt társukkal kapcsolatban is. Hiteltelen, ha aszerint tekintünk ártatlannak és fontosnak, bajtársiasságra és szolidaritásra érdemesnek valakiket, ha azok saját etnikai csoportunk tagjai. Akkor lenne hiteles a Nagy Zsolt ártatlansága nevében való politikai fellépés és szolidaritás, ha az ő ügyében elítélt többiekkel is hasonlóan szolidárisak lennének vezéreink: ha Nagy Zsoltot ártatlanul ítélték el, akkor „bűntársait” talán nem? Vagy Kerekes Gábor szabadsága, méltósága stb., de a Codrut Seres, vagy a többi, ugyanabban a perben elítélt társaiké nem fontos? És ugyanígy a Markó Attilát bűnösnek kimondó perben elítélték Marosán Tamást és Silviu Clim-et is, érettük miért nem szól a vészharang?
A második ügy 2), amit elgondolkodásra és/vagy vitára ajánlanék az RMDSz által hozott politikai döntések és cselekvések, valamint a politikai kommunikációval kapcsolatosak, mindenekelőtt azok hiteltelenségével. Sokszor elemeztem és értelmeztem a kormányból való önkéntes távozás politikai gesztusát és annak kontextusát, ehhez tennék egy adalékot, ismét a pozitív kifejtésre helyezve a hangsúlyt. Hitelnövelő gesztus lett volna az RMDSz részéről, ha egy dörgedelmes szöveggel jön elő a Ponta-kormány ellen, ha már ellenzékbe vonult. Egyfajta erkölcsi fölháborodást kellett volna fölmutatni (legalábbis mímelni) ahhoz, hogy a kilépést motiválni lehessen, és hitelesnek tűnjön a dolog. Aztán jöhetett volna egy hosszú lista kezdve a rendszer korrupciójával (hiszen nem Johannishoz akartak dörgölőzni?) és a fogadalommal, hogy ezután a szövetség biza leleplezi és fellép ez ellen (halkan mondom, de persze világos, hogy esze ágában sincs valóban fellépni), és azért is ki kell lépni, mert nem valósulhattak meg azok a projektek, melyekkel kormányra léptek (bár ellenzékből ezek még esélytelenebbek, nemde?) stb. Ezzel szemben mit tett a szövetség? Megszavazta az új Ponta-kormányt, sőt annak költségvetését is. Magyarán a szövetség (a saját közvélemény-kutatás eredményei szerint is!) a rommagyar szavazók többsége akaratának ellenére „bizalmatlansági indítványt” nyújtott be és fogadott el saját maga ellen. Aztán nem ellenzékbe, hanem „átmenetbe” vonult (valójában persze eleget tett a Fidesz elvárásának, és Kelemen Hunor megőrizheti elnöki pozícióját a kongresszust követően is), és ezért egyre inkább hitelvesztett; sem a pragmatikus, sem a szimbolikus elvárásoknak nem képes megfelelni. A kilépést követő „kormánypárti magatartás” hiteltelenítette a gesztus védelmében felvázolt halovány érvnek tetsző kijelentéseket, politikai kommunikációt is.
Mindkét probléma kezelése egy politológia tankönyv negatív példatárát gyarapíthatná, azzal a címmel, hogy „Hogyan hiteltelenítsünk ügyeket, személyeket és politikai ténykedéseket, avagy hogyan lépjünk bele az etnocentrizmus 22-es csapdájába?” Önként és danolva.
Támogatjuk a vélemények sokféleségét és az ezek alapján kibontakozó konstruktív vitát. A közzétett írások a szerző(k) álláspontját tükrözik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése